Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



Szellemi értékek







Miháld a Dola patak völgyében, Nagykanizsától keletre fekszik. Neve Szent Mihály arkangyaltól, a falu védőszentjétől származik. A falu első írásos említése 1121-ből való az almádi monostor alapító oklevelében. A segösdi főesperességhez tartozott 1240-ben. A Zala megye kézikönyvében részletes leírást olvashatunk a település történetéről.
A 20. század hatvanas éveiben földrajzi neveit összegyűjtötték.
A Révai nagy lexikonából megtudhatjuk, hogy Miháld kisközség 1910-ben Somogy vármegyéhez tartozott a csurgói járásban, 1403 magyar lakta, valamint a legközelebbi postahivatal Zalaszentjakabon volt.
1996 októberében zárult annak a falutörténetnek az adatgyűjtése, mely a Ki kicsoda Zala megyében címet viseli. Ez az összefoglaló jól összegzi az addig megjelent ismereteket Miháldról.

Miháld azok közé a települések közé tartozik, melyről középkori adatokat közöl Holub József Zala megye története a középkorban című munkájában.
1240-ben már önálló plébániája volt községnek. Később a Kanizsai család birtoka lett, majd 1535-1550-ig Nádasdy Tamás volt a földesura. Az 1532-es török hadjárat idején a falu elnéptelenedett, majd a török uralom megszűnése után újból elkezdődött a község építése. 1760-ban Inkey Gáspár földbirtokos elkezdte a templom építését. A falu történelméről és jelenéről még sok mindent olvashatunk itt.


„Valóban olyan életforma ez, melyben a közösség az első és legfőbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiaik cserélik egymást…” /Tamási Áron/
Ez a mottója az évente megrendezésre kerülő Baranta Hagyományos Magyar Harcművészeti Fesztiválnak, melynek egyik helyszíne Miháld.


Meg kell említenünk még a nagy múltra visszatekintő Miháldi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, mely 1994-ben ismét megnyerte Nagykanizsa és vidéke tűzoltó versenyét. Ezt adja hírül a Kanizsa Újság 1994. június 10. szám 10. oldalán.

 
/2
Következő >> (2. oldal)