Muzsika 2005. június, 48. évfolyam, 6. szám, 5. oldal
Mikes Éva:
Balatonföldvár Budapesten
Farkas Zoltán a nyári kortárs zenei rendezvénysorozatról
 

Egy évtizede minden júniusban Balatonföldvár a kortárs zene fellegvára néhány napra. Idén azonban a Földvári Napok a budapesti Művészetek Palotájában vendégszerepel június 12 és 18. között. A szerkesztőbizottság egyik tagját, Farkas Zoltánt a körülményekről, a miértekről, a változásokról és a jövőről kérdeztem.

- A helyszínváltásnak elsősorban a művészeti vonatkozásai érdekelnek, ezért kérdezem önt, és nem a rendező Strém Kálmánt. Mégis óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan kerül Földvár Budapestre?

- 2004 novemberéig pár hónapon át azt hittük, megszűnik a Földvári Napok sorozata, mert anyagi hátterét Strém Kálmán nem látta biztosítva. Időben és nagy erőkkel kezdte meg a 2005-ös rendezvény szervezését, de kiderült, a különböző pályázatok nehézkesebben működnek, mint eddig, ellehetetlenült a helyzet. Ő belefáradt és belekeseredett a hiábavaló küzdelembe. Azt is el kell mondani, hogy a földvári körülmények szűkösnek bizonyultak: adva van egy légkondicionálás nélküli nagyterem, és ami nagyobb baj: hangszigetelése sincs, így azután a szombati kamionforgalom a zeneművek legintimebb csöndjeit teszi tönkre. Ezért nem lehet a földváriakat hibáztatni, az önkormányzat nyilván nincs abban a helyzetben, hogy beruházzon ebbe az ügybe. Egy jobban működő országban persze nem volna elképzelhetetlen, hogy ha már kilenc éve jól működik valami, akkor a helyiek is tesznek némi erőfeszítést a feltételek jobbításáért. Strém Kálmán tehát bejelentette, hogy ilyen körülmények között nem tudja folytatni. Erre különböző reakciók érkeztek, köztük Kiss Imréé, aki felajánlotta, hogy kísérletképpen meghívja a rendezvényt a Művészetek Palotájába.

- Értsd: az egész épületet rendelkezésre bocsátja erre a hétre?

- A 450 személyes kamaraterem, amely a mi céljainkra igazán megfelel, csak két estére szabad, de egyébként igen. Ez jelentős fejtörést okozott, és végül azt a két szerzői estet helyeztük a kisterembe, amely kamarazenét kínál: a két zeneszerző, Sári József és Soproni József estjét, akiknek kerek születésnapját ünnepeljük. Ám ily módon a hagyományos földvári programot, amely par excellence kamarazenei fesztivál volt, át kellett alakítani, hogy a nemzeti koncertteremhez méltó legyen, és megfelelő számú közönséget is vonzzon.

- A kortárs kamarazene valóban nem tömegérdeklődésre számot tartó műfaj. Mik az újdonságok?

- Zongoraestek (bár Ránki Dezső és Klukon Edit Földváron is többször fellépett), és Kurtág György kurzusa is régi ígéret volt: már 2001-ben, amikor a Kurtág Fesztivált tartottuk Földváron, elkötelezte magát erre az évre. Ilyen szempontból kapóra is jött a pesti helyszín, hiszen a Nemzeti Énekkarral itt jóval egyszerűbb dolgozni.

- Igazi újdonság egy olyan Kurtág-kurzus, amit énekkarral tart.

- Még soha nem dolgozott kórussal a saját művén, sem itthon, sem külföldön. A zenekari próbaterem elegendő helyet biztosít a munkára az énekkarral és a közönséggel együtt is. Ezt a rendezvény központi eseményének tartjuk. Akik akár csak egyszer is hallották Kurtágot tanítani, tudják, milyen alapvető élményekre számíthatnak.

És ha már a Művészetek Palotájában vagyunk, megpróbálunk élni az adottságaival: fellépnek a Nemzeti Filharmonikusok, hangversenyükön elhangzik egy Kurtág-mű magyarországi bemutatója, egy nagyon fontos Szőllősy-darab, a Trasfigurazioni, valamint Bartók Mandarinja. Ez a koncert biztosan megtölti a termet, mint várhatóan az Amadinda Ütőegyüttes estje is.

- Akkor talán nagyobb a váltás hozama, mint a vesztesége?

- Reméljük, bár sajnos ez utóbbi oldalon is szerepelnek tételek: Földvár hangulatát meghatározta kellemes üdülőhely mivolta a Balaton partján...

- ... és a szokásos intimitás, ami minden vidéki eseménysorozatot jellemez.

- Igen. Az a három-négyszáz ember, aki eljött, egész napját ott töltötte, részt vett a programokon, kötetlen beszélgetések alakultak ki, azaz szinte együtt élt egy hétig az egész társaság. Ez itt nem várható, bár nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy valami hasonlónak legalább a lehetősége meglegyen. Így tehát az első emeleti Tükörteremben működik majd egy klub, ahol Felvégi Andrea fotókiállítása bemutatja az elmúlt kilenc évet, ahol lehet beszélgetni, és ahol zenei események is lesznek majd. Megpróbáljuk belakni az egész épületet, és megteremteni a spontán együttlétek kereteit. Hogy mennyire sikerül ez a Balaton nélkül, majd kiderül.

Maga az épület egyébként mintha ilyen céllal épült volna: tágas közlekedőterei, folyosói, halljai, pihenői mintha ezt céloznák: nemcsak egyedi eseményeknek teret adni, hanem összeszervezni a művészeti életet, művészeket és közönséget, összefonni a különböző művészeti ágakat. Talán ennek a tervnek és álomnak a próbája lehet ez a júniusi hét, hiszen a megnyitás óta ilyesmire itt még nem került sor. Talán példát is mutathat a Földvári Napok "vendégjátéka" további hasonló megmozdulásoknak. Az említetteket konferencia is kiegészíti, ez a harmadik pillér, és itt erre is bőséges tér áll rendelkezésre. Méghozzá ideális tér: a Ludwig Múzeumhoz tartozik egy előadóterem, amely körülbelül száz-százhúsz fős, tökéletes technikai felszereltséggel, így a beszélgetések egy részét is itt tartjuk majd.

- A konferencia témája: Dukay Barnabás, Kurtág György, Sári József és Soproni József művészete. Mint említette, e két utóbbi művész születésnapját is köszönti az eseménysorozat.

- A konferencia esetében mindig két lehetőség kínálkozik: vagy nagyon szorosan kapcsolódik a programokhoz - idén ezt követjük -, vagy teljesen független tematikával jelentkezik. Az előző évek azt igazolták, hogy a szervezés akkor igazán sikeres, ha az előbbi elv érvényesül, azaz egymásra épül az említett három pillér: koncertek, kurzus és konferencia. Így erősítik egymást: amiről délelőtt szó esik, az este elhangzik, a szerző, akinek a darabjait játsszák este, másnap megszólal. Azaz a témák többoldalú megközelítése valódi egységet teremt. Eötvös és Vidovszky kapcsán tavaly már messzemenően bebizonyosodott az efféle programszervezés hatékony volta.

- Mennyire elfogadottak ezek a szerzők itthon? Elsősorban Sárira és Sopronira gondolok, akik önálló esttel szerepelnek.

- Nehéz kérdés, mert sajnos nagyon kevés zeneszerzőről lehet jó szívvel kijelenteni, hogy olyan elismertségnek örvend itthon, amilyen megilleti. Az biztos, hogy Sári Józsefnek van egy olyan előadói köre, amely rendszeresen és szívesen interpretálja a műveit, s igaz ez Soproni Józsefre is. Hadd szolgáltassak ehhez egy adalékot. Eredetileg csupán két szerzői estet terveztünk, nem többet. A szombat délelőtti koncert azért jött létre, mert jelentkezett Csalog Gábor, és kijelentette, hogy mindkét szerzőtől szeretne játszani darabot. Később - Csalogtól teljesen függetlenül - felhívott Antal Mátyás, hogy kórusával mindkét szerzőtől szeretnének énekelni. Ezekre a javaslatokra nem lehetett nemet mondani. Így tehát kerestünk egy időpontot és helyszínt (színházterem), amikor mindkét szerző műveit megszólaltatják olyan előadók, akik tőlük szeretnének játszani. Ez volt az idei év eddigi szervező munkájának egyik legpozitívabb tapasztalata. Minden koncert hiánypótló, mert nem lehet állítani, hogy ezeket a komponistákat itthon túljátszanák...

- A vidéki fesztiválokon azt tapasztaltam, hogy mindegyikük meglehetősen belterjes: évről évre ugyanaz - a téma iránt érdeklődő - kör zarándokol oda, akár Haydn, a régizene, Bartók vagy más a főszereplő. És sajnos nemigen tér be a szélesebb közönség. Lát esélyt arra, hogy itt is áttörést jelenthet a Művészetek Palotája, amely, lévén új helyszín, talán nagyobb érdeklődést vált ki a szélesebb budapesti közönségből? Vagyis lehet-e új, szélesebb közönséget toborozni ezzel a kortárs zenének? Mert akkor a pesti Földvári Napok valódi missziót tölthetne be.

- Ez az, aminek a megítélésére nem vagyok képes. Csak évtizedes koncertrendezői tapasztalatok birtokában lehet jóslatokba bocsátkozni. Én mindig sokkal optimistábban gondolkozom annál, amit az élet visszaigazol. Így most is úgy vélem, hogy az említett ritka alkalmak, mint a Kurtág-kurzus, a szerzői estek, a nagyzenekari hangverseny (Kurtág-mű hazai bemutatójával) igazán vonzó események. Hogy így lesz-e vagy sem, majd kiderül. Azt tudom, hogy Strém Kálmán hatalmas energiával dolgozik a szervezésen: plakátok, hirdetések, leporelló, a Koncert Kalendárium, kétnyelvű szórólapok hívogatják a közönséget. Amit meg lehet tenni, azt megteszi. Hogy ez elég-e egy olyan monumentális tér megtöltésére, mint az 1700 személyes Nemzeti Hangversenyterem, csak remélni tudjuk. Hál'istennek olyan a terem, hogy ha csak a földszint telik meg, az sem zavaró, akkor is lehet érvényes és nagyszerű, ami ott történik, már akkor is van értelme használni.

- Tudom, hogy ez sem az ön területe, mégis meg kell kérdeznem: mi látszik 2006-ra: hogyan és hol tovább? Földváron vagy Budapesten?

- Teljesen nyitott a kérdés.

- Bizonyára az idei év tapasztalataitól és sikerétől is függ.

- Igen. Nyilván minden résztvevő felméri, hogy a "vendégjáték" mennyire váltotta be elképzeléseit. Kiss Imre ugyanúgy, mint Strém Kálmán és a szerkesztőbizottság (rajtam kívül Halász Péter, Strém Kálmán és Tihanyi László a tagjai). Úgy vélem, egy ilyen kortárs fesztiválnak a fővárosban is van helye, noha itt azért sok minden hallható a kortárs zenéből, ám ez a nyár eleji időszak e téren üres, és a helyszín is ideális. De a másik lehetőség is nyitva marad: ha találnánk olyan vidéki befogadó helyet, amely szívesen lát bennünket, és a körülmények is megfelelnek, annak nagyon örülnénk, mert a vidék bensőséges hangulata, és a pesti vízfejen kívüli élet ösztönzése mindig fontos szempont. Az indulásnál is ez volt az egyik fő törekvésünk. E pillanatban tehát minden képlékeny és nyitott. Leghamarabb június 19-én, a fesztivál utáni első napon lehet erről bármit mondani.



Felvégi Andrea felvétele